Reggel az első vásárló voltam egy könyvesboltban. Worluk mester könyvét vettem meg, mely az Eljövetel címet viseli, és immár kötelezően ott kell lennie a polcomon, lévén hogy baloldali ügynök és hazaáruló vagyok, akárcsak ő. Igaz, keringenek még olyan feltételezések is, hogy az MSZP nagy pénzt fizetett nekem a tegnapi blogbejegyzésért, illetve hogy megfenyegettek valamivel, ezért írtam, amit írtam, és már Demszky is ezért kapta a krémest. No mindegy, a lényeg, hogy MSZP-ügynök vagyok, mert olyan nincs, hogy valaki utálja a Fideszt és ne legyen MSZP-s. Jöhet tehát Tóta W. Árpád, aztán majd Vörös T. Károly, Bächer Iván vagy akár Ulrike Meinhof, már ha ő írt valamit egyáltalán.

Nos, amikor kézbe vettem, máris csalódtam egy kicsit, ugyanis az egész kötet mindössze 48 oldal, 2590 forintért. No de ettől még lehet érdekes, gondoltam, megvettem, és leültem vele egy padra. Nagyjából fél órába került kiolvasni: könyvnek egy kicsit kevés, de azért érdekes.

Az Eljövetel újságcikkek gyűjteménye, de nem akármilyeneké. Ezek a cikkek épp e napokban jelennek meg különféle lapokban. Azazhogy jelennének, jelenhetnének, ha február 26-án tényleg lezuhant volna egy idegen űrhajó a Hortobágyon. Mit tesz, hogyan reagál a választási kampányba beleőrült magyar közélet? Mit mond Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor, mit szól Vágó István és Egely György, s mit mond Soma, Anettka vagy Gyulay Endre megyéspüspök? Ez derül ki a vicces kis könyvből, ügyesen összebarkácsolt Magyar Nemzet-, Népszabadság- vagy Blikk-cikkek gyűjteményéből. Mert persze mást ír mindegyik, ki így, ki úgy tálalja a magyar ufó ügyét, amit eleinte repülőbalesetnek próbálnak beállítani, majd hol szenzációként, hol nemzeti áldásként vagy katasztrófaként emlegetik. Közben egyre mozgolódnak az amerikaiak, beleszólnak a dologba az oroszok, még a kínaiak is megjelennek a színen, s próbálják megszerezni a lezuhant dolgot, akármi is az...

Worluk mester könyve okvetlenül megérdemli a zseniális jelzőt, ami az ötletet illeti. Az ember mintha valóban a prominens és kevésbé prominens magyar lapok cikkeit böngészné. Megelevenedik egy képzeletbeli Bayer Zsolt, Csontos István, Bächer Iván, Uj Péter és Bencsik András, sőt, az író még saját maga elé is görbe tükröt állít. Paródia a javából, ám sajnos néha félresiklik. A vékonyka kötet valóban nagyszerűen adja elő a demagóg pártsajtó, az igénytelen bulvárlapok vagy az online média legjelentősebb képviselőinek stílusát, ám a szerző időről időre belebotlik az Index-betegségbe: bazmegezés nélkül nem lehet cikket írni.

Pedig lehetne. Sokkal életszerűbb lenne a könyv, s nagyobbat csattannának a patronok, ha nem káromkodná el magát lépten-nyomon szinte minden parodizált közszereplő. Biztos, hogy Gyurcsány Ferenc bazmegezne egy exkluzív interjúban? Bizonyos, hogy a Magyar Nemzetben a miniszterelnök "kurva anyját" szidnák? Azt sem értem, miért lett a könyvben a Magyar Demokrata magazin címe Magyar Fasiszta. Nincs elég parodizálni való rajtuk? Miért nem lett a Magyar Hírlapból mondjuk Magyarellenes Hírlap, a Népszabadságból Néphazugság? Nem az a baj, ha valaki ezen vagy azon az oldalon köszörüli a tollát, de övön alul nem illik szurkálni, mert nem stílusos.

Worluk mester időről időre kiesik a szerepéből, így lesz az Eljövetel inkább a jobboldal és a Fidesz ostorozása, mint valódi paródia, az olvasó pedig rendre kiesik a "játékból", nem találja a helyét a történetben. Pedig, mint a bölcs mondás tartja: a karikatúrát egy sebész pontosságával és egy hentes kíméletlenségével kell elkészíteni. Fájdalom, a sebésznek igencsak remegett a keze. Nagy kár. S kár az is, hogy a képzeletbeli cikkek csak ritkán olvashatók elejüktől végükig, rendszerint egymásra dobált "újságkivágásokat" látunk, melyekből egész hasábok hiányoznak. Mindenesetre többet vártam tőled, Mester!

forrás: Tomcat polóblogja