Szoborpark

Lenin is still here ten miles
out of Budapesht
Szoborpark Diósd direction Balaton
District XXII near Érd
two buses from the Danube
through the depot where it’s still
forbidden to take photos past
stocky women in headscarves
past pensioners in ragged
coats past brilliant blue
sunlight shaking the dust from
Hungary’s walls.

In the park the Evil Empire
still holds – Béla Kun,
Ferenc Münnich, Engels, Marx,
Soviet soldiers, liberators,
nine metre heroes gesturing still
towards the flaking future.
There are cracked faces
and scratched plaques
usurped from Sztálin tér,
ripped from Lenin Boulevard.
A red star flowerbed like the one once
by the Chain Bridge until a Moskovitch
got driven through it in 1989.
Iron guns, men in suits, the fat faces of
central Europe with such determined eyes.

The park is capitalist venture I pay to
enter there’s a shop selling songs
of the liberators party photographs
minutes of the central agitation and
propaganda committee heroic tyrannical
gun and death Gyula Illyés’ hymn to
liberation arc welded onto the entrance gates.
Soviet gone home air once more on
the Great Plain the land still full of people.

2003



Sztetyúpárk

Lenin itt maradt – tíz mérföldre
Bu-da-pest határától
Sztetyúpárk, Diósd, Balaton felé
XXII. kerület, Érd mellett
a Dunától két busznyira,
átszállás a pályaudvaron, ahol
még mindig tilos fotózni, túl
nagydarab fejkendős asszonyokon,
túl kopott kabátos nyugdíjasokon,
túl az azúrosan sziporkázó szűrt
fényen, mely megtisztítja a poros
magyar utcai frontokat.

A parkban a Bűnös Birodalom
továbbél – Kun Béla,
Münnich Ferenc, Engels, Marx,
szovjet katonák, felszabadítók,
kilenc méteres hősök mutatnak
a lepattogzott jövő felé.
Repedezett arcok
lekapart emléktáblák
zsákmány a Sztálin térről
erőszakos örökség a Lenin körútról.
Vörös csillag alakú virágágyás, mint
egykor a Lánchíd lábánál, melyen végül
egy Moszkvics hajtott át 1989-ben.
Vasfegyverek, öltönyös férfiak, Közép-
Európa határozott tekintetű pufók pofái.

A park kapitalista vállalkozás a belépésnél
fizetni kell a bazárban a felszabadítók
dalait árulják pártfotókat a központi
hangulatkeltő és propaganda bizottság
jegyzőkönyveit hősi zsarnoki
fegyver és halál a bejárati kapu ívhegesztett
dísze Illyés Gyula himnusza a szabadsághoz.
A szovjetek hazamentek a Nagyalföld újra
lélegzik az ország még mindig tele emberekkel

Kovács Kinga fordítása




Fatboy

Late at night across the Liberty Bridge
with the Danube in flood Turul high on
their pillars. Two girls behind me
Tokaji fuelled in the walkway
refuge necking looking
for the sub repatriating the body
of Béla Bartók that radical
Fatboy Bartók bucolic Béla
fundamental mixer
fixing the past for the future
tutor of the revolution
back now it’s over
rolling the renamed streets
scratching the free world.

My eyes are like 1950
when the red star was ruby brite
top of the parliament dome
poor light river fog man with an accordion
playing Magyar parasztdalok
horses hats long coats against the
Central European dark.

But it’s 2002 submarine
is a buoy on the clean river.
Bartók has given
his gun to Lajkó Félix.
Hiphop népzene
leaks from a window.
Old tram outside my old hotel.
Both are full of light

2003

A súlyos srác

Késő éjjel, át a Szabadság hídon
az áradó Dunán Turul fenn
a pilléreken. Mögöttem két lány
Tokajitól beindulva a gyalogjáró
menedékén forgolódás leskelődés
egy tengeralattjáró Bartók Béla testét
telepíti épp haza az a mélyreható
súlyos Bartók idilli Béla
alap hangkeverő
rögzíti a jövőnek a múltat
a forradalom mestere
újra itt és vége
göngyölődnek az átnevezett utcák
sika-sikálódik a szabad világ.

Szemeim mint 1950-ben
akár a vörös csillag rubinos ragyogása
az országház kupolájának csúcsán
fakó fény ködös folyó egy ember
a Magyar parasztdalokat harmonikázza
lovak kalapok hosszú kabátok
a közép-európai homályban.

De az év 2002 a tengeralattjáró
egy bója a tiszta folyón.
Bartók átadta
fegyverét Lajkó Félixnek.
Hip-hop népzene
igyekszik kifelé egy ablakon.
A szállóm előtt vén villamos.
Mindkettőből dől a fény.

Kovács Kinga fordítása